Nem kedvezett az időjárás azoknak a muzsikosoknak, akik kottából játszottak a XXIV. Gyulai Vár Jazz Fesztiválon, ugyanis július 18-án este a gyulai várban élénk szélrohamok borogatták a partitúrákat, riogatták a négy országból érkezett zenészeket és a hallgatóságot. A Gyulai Big Band kezdte a műsort, majd Tóth Viktor szaxofonos triója adott koncertet, amely után Joan Faulkner és Csík Gusztáv szórakoztatta a közönséget, az est sztárvendége pedig a Hammond-orgona királyának tartott Joey DeFrancesco és zenekara volt. A viharos szél végül nem hozott esőt, igaz, telt házat sem.

A Gyulai Big Band már sokadik alkalommal muzsikált a fesztiválon. A majd’ két évtizeddel ezelőtt alakult, Kepenyes Pál által vezetett csapat tavaly látott, friss felállása azóta még jobban összeért. Az „A” kategóriával kitüntetett gyulai nagyzenekar a Drezdai Dixieland Fesztivál után most Gyulán is bemutatta a jól ismert dallamokból álló repertoárját, melyben a swing és a dixie neves alakjai, Duke Ellington, Call Porter,Louis Prima, Brian Setzer, Nat King Cole, Warren Hillszerzeményei kerültek színre. Az ezúttal egy híján húsz főt számláló Gyulai Big Bandben – zeneileg és szó szerint is – több szólista emelkedett ki: Kepenyes Pál (klarinét, szaxofon), Gyaraki Lívia (ének), Szőke Mihály (ének), Pap Gábor(harsona), Bíró Tamás (trombita), Vicze Gabriella és Falaty Bence (szaxofon), Jurdi Dániel (gitár), valamint Hajdu István Gergely (zongora). Az őket kísérő zenészeknek nemkülönben jár az elismerés, hiszen a banda egészének köszönhetően egy összefogott együttest hallhatott a publikum.

A várszínháznál már hagyomány, hogy jazzfesztiválján teret ad hazánk fiatal tehetségeinek is. Az Arura trió legújabb lemeze, a Szemed kincse a tavalyi év legjobb jazzlemeze díjat nyerte el, a hármas vezetőjét, Tóth Viktort pedig ugyancsak az elmúlt évben az év altszaxofonosának szavazták meg Magyarországon. Érzékeny, virtuóz stílusához jól illett Orbán György nagybőgős erőteljes és dinamikus játéka. A két zenész egyébként már néhány évvel ezelőtt zenélt a gyulai fesztiválon, akkor Kőszegi Imre zenekarában muzsikáltak. Sokak sajnálatára, az ígértekkel ellentétben nem egy cimbalmossal érkeztek városunkba, harmadikként egy egyébként jó dobos, Juhász Márton lépett föl velük. A gyógyító növényről elnevezett jazzcsapat műsorában sokféle műfaj ötvöződik: számaikból kihallhatóak voltak postbop, swing, avantgarde, free és pszichedelikus stílusjegyek is. Előadásuk csúcspontja két szám volt: egy ritmikus fusionbe hajló téma, amelybe mellesleg a zenekarvezető nem átallott néhány akkordot is belecsempészni a színpadon várakozó zongorán, valamint egy különleges ballada, amelyet a tavaly autóbalesetben elhunyt barátjuk és zenésztársuk, Mohay András emlékére szereztek. A „szívük legszebb szegmensét” adó trió koncertje végén ráadásként egy latinos tétellel búcsúzott, amelynek pattogó dallamának visszaéneklésére a kitartó unszolás ellenére sem vállalkozott a közönség.

Csík Gusztáv zongorista bár évtizedek óta Németországban él, több ismerőst is köszöntött a nézőtéren. Az bravúros zenész igazi világlátott muzsikus, aki számtalan, hozzá hasonló zenészlegendával játszott együtt sok évtizedes pályafutása során. A gyulai fesztiválon duettben lépett fel feleségével, Joan Faulknerrel, aki szintén beírta már magát a könnyűzene történelemkönyvébe. Énekelt háttérénekesként a Boney M. és a Milli Vanilli lemezein, és korábban megválasztották az év énekesnőjének Németországban. Repertoárjukban saját szerzemények és sztenderdek csendültek fel a jazz, blues és gospel jegyében olyan ikonikus szerzők kottáiból, mint John Coltrane vagy Percy Mayfield.Csík Gusztáv energikus, virtuóz zongorajátékával, Joan Faulkner pedig hangterjedelmével, jellegzetes „fekete orgánumával” és lehengerlő személyiségével könnyen a hallgatóság szívébe lopta magát. Pláne, amikor a vastaps utáni romantikus dalt a színes bőrű díva magyarul énekelte el hallgatóságának! Külön érdekesség, hogy aznap este az volt az egyetlen magyar nyelvű dal.

Az est amerikai sztárfellépője este fél 11 tájt lépett a színpadra. Az igazi zenészfamíliából származó Joey DeFrancesco tehetsége gyorsan beér: négyéves korától tanul billentyűzni, hat, amikor színpadra lép, tízévesen zenekart alapít, 17 esztendősen pedig nem más figyel föl rá, mint Miles Davis, akivel később egy lemezt is felvesznek, és Európa-szerte turnéznak. Azóta a jazzorgonista számos neves muzsikussal lépett a deszkákra, többek között John McLaughlingitárossal. Mesteri játéka mintegy 100 lemezen hallható.

Joey DeFrancesco Gyulán egy B3-as „Hammondon” játszott, ami az ötvenes években elterjedt orgona közkedvelt, elegáns szekrényű, esztergált lábú csöves-elektromechanikus változata, amelyhez nem hiányozhatott a leslie forgóhangszórós ládája sem. A jazz/blues orgonista nemcsak villámkézzel brillírozott a billentyűkön, de bizonyos, hogy olyan hangokat is kihozott az instrumentummonstrumból, amelyet szakavatott orgonista sem nem hallott még. Mindezek után – pontosabban közben – megszólaltatta trombitáját is, és megnyerő énekhangját is hallhatta a gyulai közönség.

Joey DeFrancesco két olasz muzsikussal lépett színre, és hamar kiderült, hogy Fabio Zepetella (gitár) és Nicola Angelucci (dobok) is kitűnően ismeri hangszerét. Az ütős legtöbbször lendületes, finom swingtémákkal kísérte a billentyűst, a gitáros elektromos-akusztikus hangszerén „levágott” magasai szintén a jazz korábbi korszakait idézték. A trió mintegy másfél órás műsorában kevés kompozíciót hallhattunk a szerzőtől, inkább a zenészek nyaktörő játékából kaptunk ízelítőt: vitatkoztak a hangszerek, szó(ló) szó(ló)t követett, az est végére feltehetően megdőlt Gyulán az egy estére jutó hangszeres improvizációk rekordja.

Míg a korábbi évek jazzfesztiváljai a műfaj szélesebb spektrumát adták, idén a swing és a jazz többi, múlt század közepe táján divatos alfaja dominált. Jövőre negyed évszázados a fesztivál, úgyhogy kíváncsian várjuk, kik lesznek a jubileumi, XXV. Gyulai Vár Jazz Fesztivál fellépői.

forrás: www.gyulaihirlap.hu

A nagyobb méretben való megtekintéshez, kérjük kattintson a képre!