2015. április 22. Oscar-díjra jelölt dán dokumentumfilm-rendező látogatott Gyulára
Anders Ostergaard Oscar-jelölt dán rendező és Rácz Erzsébet „1989 – Határon” című alkotását tekinthették meg az érdeklődők a KineDok című dokumentumfilmes vetítéssorozat első gyulai rendezvényén, szerdán délután a Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban. A jelenlévők a rendszerváltás időszakát különleges módon megidéző alkotás bemutatása után beszélgethettek is a két rendezővel.
Az 1989 — Határon magával sodró alkotás, ami már önmagában szép eredmény egy dokumentumfilmtől, melyben a magyarok mellett dán, norvég és német alkotók jelentős szerepet vállaltak — írják az elemzések az alkotásról. Az Oscar-jelölt dán rendező, Anders Ostergaard és Rácz Erzsébet kreatív dokumentumfilmjében tulajdonképpen két, egymással szorosan összefüggő szál fut: az egyik az utolsó MSZMP-s miniszterelnök, Németh Miklós portréja, a másik pedig egy, az NDK-t elhagyni készülő fiatal pár története, a keletnémet Gundula Schafitel és Kurt-WernerSchulz sztorija. A férfi volt a vasfüggöny utolsó halálos áldozata. A család megpróbált átszökni a határon Ausztriába, ám a férfit lelőtték. Húsz nap múlva szabadon átmehetett volna a szomszéd államba.
A dán rendező a vetítést megelőző sajtótájékoztatón elmondta, a húszas évei elején járt 1989-ben, így életében a vasfüggöny és a berlini fal lebomlását az egyik legfontosabb eseménynek tartja. — Ez volt az a pont, amikor teljes szívvel európaivá váltam — hangsúlyozta.
— Az európai idea, az európai eszme jelenleg nagy nyomás alatt van. Nem titok, hogy ezzel a filmmel is szeretnénk az európai gondolkodást ismét felerősíteni.
Az alkotásra visszakanyarodva kiemelte, Kurt-Werner Schulz döntése, hogy átmegy a határon, provokálta a későbbi nagy történelmi változást, a dominóeffektus egyik első dominója volt. Persze, sokáig senki nem tudta, hogy a német férfi elhatározása és tragédiája Németh Miklóst arra sarkalta, hogy másnap felhívja Kohl nyugat-német kancellárt.
Hogy a két eseménynek közeli összefüggése van, azt RáczErzsébet „kurkászta ki” levéltári dokumentumokból. Minden iratot, jegyzőkönyvet elővettek, és nem is maguk a hivatalos dokumentumok, hanem az azok szélére felírt széljegyzetek rajzolták ki a már említett kontextust. Az utalások pedig annyira egyértelműek voltak, hogy a filmesek azután megkeresték NémethMiklóst, hogy találkozzanak. A volt miniszterelnököt megnyugtatta, hogy egy dán rendező érdeklődik a történet iránt, hiszen egyértelmű volt számára, hogy AndersOstergaard prekoncepció, előítélet nélkül közelít a rendszerváltás időszakához.
Az alkotás több tekintetben eltér a hagyományos dokumentumfilmek eszközeitől. — Az összes experimentális forma, amit lehet látni a filmben, egy ötletből nőtt ki — ecsetelte a dán rendező. — Ez pedig az volt, hogy a történelmet tegyük olyan élővé a nézők számára, amennyire csak lehet. Nem tudjuk, mi történt a zárt ajtók mögött 1989-ben, most viszont bekukucskálunk ezekre a találkozókra. Ezért minden létező metódust felhasználtunk. Sokkal több művészi eszköz volt a kezünkben, mint egy újságíró esetében. Ez a film egy dráma-dokumentumfilm vagy kreatív-dokumentumfilm, de semmiképpen nem játékfilm. Ugyanakkor minden esemény, párbeszéd megidézésekor legalább két forrásra támaszkodtunk.
— Nem olyan objektív filmről van szó, amit újságírói szempontból általában készítenek — hangsúlyozta a két rendező.
— A politikai síkon egy perspektívája van a filmnek, ami NémethMiklós látószöge. Úgy gondoljuk, hogy a vallomás hiteles, mert NémethMiklós őszinte, önvizsgáló ember, aki kutatja saját döntései mechanizmusait. A forgatáskor is láthattuk, hogy mennyire igyekszik az életének ezt a momentumát megérteni, elemezni, tisztába kerülni vele.
forrás: www.beol.hu
A nagyobb méretben való megtekintéshez, kérjük kattintson a képre!